Nagyon sokat olvastam a vajúdàsról ès a szülèsről.
Azt hittem fel lehet rà kèszülni. Úgy gondoltam ha a terhessègem könnyű volt s mondogattom magamnak hogy minden rendben lesz, az úgy is lesz.
Tévedtem.
Azt kell mondanom erre nem lehet felkèszülni.
Ahogy minden terhesség más s màs úgy a vajúdàs is mindenkinél màs.
Először a josló fàjàsokról beszélek. A szülès előtti hetekben èreztem össze húzódàsokat. Hasonló volt mint a menstruàciòs görcs. Nem tartott pár pillanatnàl tovàbb. Az utolsó hèten egyre gyakoribbak voltak s erősebbek is lettek.
Tudtam hogy hamarosan itt az idő, de nem aggódtam mert abban hittem hogy hamar túl leszek rajta, Tèvedtem.
Sokàig nem tudtam megkülönböztetni hogy ez vajon mèg josló fájás vagy az igazi?
Aznap mikor megindul a szülèsem az egy keddi nap volt. Vàrosba voltam ès többször èreztem a fájdalmat. Erősek voltak s gyakoriak. Sejtettem hogy hamarosan itt az idő.
Este 8kor kezdődött az igazi fàjàs. Ez volt az az idő mikor sűrűsődtek a fájasok.
Le töltöttem egy alkalmazàst ami mèrte hogy milyen gyakori a fàjàs s meddig tart. Enélkül nem tudtam volna hogy milyen fàjàsaim vannak. A koràbbi kèrdèsre a válasz hogy honnan lehet tudni hogy igazi fàjàs s nem josló, a válasz a következő: amikor sűrűsődnek a fàjàsok, rendszeressé vàlnak na az màr az igazi fàjàs.
Este 10 utàn indultunk el a kórhàzba, be sètáltunk. Jól bírtam mert nem kellett megàllni tudtam haladni. Most màr tudom hogy az a fàjdalom semmi nem volt. Úgy mondanom hogy elő fàjdalom a kezdeti fájdalom. A kórhazba megvizsgàltak, de haza küldtek mert mèg nem folyt el a vizem s nem voltam tàgulva.
Haza sètàltunk de akkor màr meg kellett allni mikor jöttek a fájàsok. Ezek erősebbek voltak màr, de ez mèg mindig semmi nem volt az igazi fajdalomhoz kèpest.
Itthon elkezdett szivarogni a magzat víz s az órákig szivargott.
Taxival mentünk vissza a kórhazba.
Mèg mindig nem tàgultam elèggè.
Ekkor màr nem mentünk haza hanem a parkolóban maradtunk mert kizavartak a kórhàzból.
Ekkor kèrtem fajdalom csillapítot de paracetomolt adtak ami recept nèlkül kapható s nem hasznàlt semmit.
Órakon àt ott szenvedtem.
Fel àllni nem tudtam. Annyira fàjt hogy segítsègert imadkoztam. Akkor ott úgy èreztem ezt nem lehet kibírni.
Ez a fàjdalom màr eleg erős volt s tènyleg az ember akkor ott semmi màsra nem tud koncentràlni.
Hajnali 5kor ismèt vissza mentünk s mèg mindig ugyanez volt a helyzet.
Ekkor úgy döntöttünk àt megyünk egy màsik kórhàzba.
A màsik helyen rögtön kaptam fàjdalom csillapítot s megvizsgàltak. Fel fektettek az àgyra s nèztèk a baba szív verèsèt.
Nem voltam ott sokàig mert elkezdett lassulni a pici szívverèse s fel toltak a műtőbe.
Veszèlybe volt mindkettőnk élete.
Ezutàn órákon àt jöttek a fájàsok s mikor tudtam nyomtam.
Èrdekes hogy egyik percben tágulasi fàjasok voltak aztan már tolàsi fájàsok.
Tàgulasi fàjas hogy a mèhszáj kitáguljon hogy elkezdhessèk a szülèst.
Tolàsi fàjàs amikor nyomni kell mert már ott van a baba, èrezni is a nyomàst, ami olyan mint mikor kakilni kell.
Nagyon sok orvos s nővèr nèzett meg, próbàltak segíteni.
Annyira le voltam gyengülve hogy mikor nem volt fàjàs elájultam.
Nyomtam mikor tudtam azt utána azt éreztem el dőlők, csak a sötètségre emlekszem.
Infúziót is adtak mert annyira le voltam gyengülve, szüksèg volt rà.
Szerdàn 11:14kor született meg a kislànyom.
A szülès valóban nem fáj mikor kipottyan, az olyan megkönnyebülès. Inkàbb a fàjasok rosszak.
A szülès utàn volt még egy húzosabb időszak. A lepèny megszülése s a varràs.
Kegyetlen volt. Annyiea fàjt hogy hiaba szívtam be a gàzt csak szèdelegtem tőle s annyira fajt hogy sírtam.
15 óràn àt tartott a vajúdasom. Nagyon hosszú idő. Lehet ha egyből màsik kórhazba megyünk mashogy alakult volna. Ott valóban foglalkoztak velem. Biztos meg volt a vèlemènyük rólam hogy milyen gyenge vagyok hogy nem bírom.
Mindig úgy gondoltam hogy erős vagyok s bírom a fajdalmat, de ezt a fajdalmat nem bírtam jól. Szègyelem is magam miatta. Barcsak erősebb tudtam volna lenni s a férjem se làtja ahogy szenvedek. Ez neki is egy kemèny harc volt.
A fájdalom nem hasonlítható semmihez. Mikor az embernek faj nagyon a feje az semmi ehhez a fajdalomhoz kepest.
Erre nem lehet felkészülni.
Tanàcsom másoknak csak annyi hogy bàrmennyire fáj hidjétek el vége lesz s egy csoda vár ràtok.
Amìkor oda adják a karjaitokba nincs is csodálatosabb annál.
Fájni fájni fog van akinek kevèsbè míg màsoknak jobban.
Ne idegeskedjetek előre csak èlvezètek ki a 9 hónapot, bízzatok a megèrzèseitekben s hidjètek el minden rendben lesz.
Magamból kiindulva nem szabad idegesjedni, félni mert azt a pici is èrzi.
Azt hittem fel lehet rà kèszülni. Úgy gondoltam ha a terhessègem könnyű volt s mondogattom magamnak hogy minden rendben lesz, az úgy is lesz.
Tévedtem.
Azt kell mondanom erre nem lehet felkèszülni.
Ahogy minden terhesség más s màs úgy a vajúdàs is mindenkinél màs.
Először a josló fàjàsokról beszélek. A szülès előtti hetekben èreztem össze húzódàsokat. Hasonló volt mint a menstruàciòs görcs. Nem tartott pár pillanatnàl tovàbb. Az utolsó hèten egyre gyakoribbak voltak s erősebbek is lettek.
Tudtam hogy hamarosan itt az idő, de nem aggódtam mert abban hittem hogy hamar túl leszek rajta, Tèvedtem.
Sokàig nem tudtam megkülönböztetni hogy ez vajon mèg josló fájás vagy az igazi?
Aznap mikor megindul a szülèsem az egy keddi nap volt. Vàrosba voltam ès többször èreztem a fájdalmat. Erősek voltak s gyakoriak. Sejtettem hogy hamarosan itt az idő.
Este 8kor kezdődött az igazi fàjàs. Ez volt az az idő mikor sűrűsődtek a fájasok.
Le töltöttem egy alkalmazàst ami mèrte hogy milyen gyakori a fàjàs s meddig tart. Enélkül nem tudtam volna hogy milyen fàjàsaim vannak. A koràbbi kèrdèsre a válasz hogy honnan lehet tudni hogy igazi fàjàs s nem josló, a válasz a következő: amikor sűrűsődnek a fàjàsok, rendszeressé vàlnak na az màr az igazi fàjàs.
Este 10 utàn indultunk el a kórhàzba, be sètáltunk. Jól bírtam mert nem kellett megàllni tudtam haladni. Most màr tudom hogy az a fàjdalom semmi nem volt. Úgy mondanom hogy elő fàjdalom a kezdeti fájdalom. A kórhazba megvizsgàltak, de haza küldtek mert mèg nem folyt el a vizem s nem voltam tàgulva.
Haza sètàltunk de akkor màr meg kellett allni mikor jöttek a fájàsok. Ezek erősebbek voltak màr, de ez mèg mindig semmi nem volt az igazi fajdalomhoz kèpest.
Itthon elkezdett szivarogni a magzat víz s az órákig szivargott.
Taxival mentünk vissza a kórhazba.
Mèg mindig nem tàgultam elèggè.
Ekkor màr nem mentünk haza hanem a parkolóban maradtunk mert kizavartak a kórhàzból.
Ekkor kèrtem fajdalom csillapítot de paracetomolt adtak ami recept nèlkül kapható s nem hasznàlt semmit.
Órakon àt ott szenvedtem.
Fel àllni nem tudtam. Annyira fàjt hogy segítsègert imadkoztam. Akkor ott úgy èreztem ezt nem lehet kibírni.
Ez a fàjdalom màr eleg erős volt s tènyleg az ember akkor ott semmi màsra nem tud koncentràlni.
Hajnali 5kor ismèt vissza mentünk s mèg mindig ugyanez volt a helyzet.
Ekkor úgy döntöttünk àt megyünk egy màsik kórhàzba.
A màsik helyen rögtön kaptam fàjdalom csillapítot s megvizsgàltak. Fel fektettek az àgyra s nèztèk a baba szív verèsèt.
Nem voltam ott sokàig mert elkezdett lassulni a pici szívverèse s fel toltak a műtőbe.
Veszèlybe volt mindkettőnk élete.
Ezutàn órákon àt jöttek a fájàsok s mikor tudtam nyomtam.
Èrdekes hogy egyik percben tágulasi fàjasok voltak aztan már tolàsi fájàsok.
Tàgulasi fàjas hogy a mèhszáj kitáguljon hogy elkezdhessèk a szülèst.
Tolàsi fàjàs amikor nyomni kell mert már ott van a baba, èrezni is a nyomàst, ami olyan mint mikor kakilni kell.
Nagyon sok orvos s nővèr nèzett meg, próbàltak segíteni.
Annyira le voltam gyengülve hogy mikor nem volt fàjàs elájultam.
Nyomtam mikor tudtam azt utána azt éreztem el dőlők, csak a sötètségre emlekszem.
Infúziót is adtak mert annyira le voltam gyengülve, szüksèg volt rà.
Szerdàn 11:14kor született meg a kislànyom.
A szülès valóban nem fáj mikor kipottyan, az olyan megkönnyebülès. Inkàbb a fàjasok rosszak.
A szülès utàn volt még egy húzosabb időszak. A lepèny megszülése s a varràs.
Kegyetlen volt. Annyiea fàjt hogy hiaba szívtam be a gàzt csak szèdelegtem tőle s annyira fajt hogy sírtam.
15 óràn àt tartott a vajúdasom. Nagyon hosszú idő. Lehet ha egyből màsik kórhazba megyünk mashogy alakult volna. Ott valóban foglalkoztak velem. Biztos meg volt a vèlemènyük rólam hogy milyen gyenge vagyok hogy nem bírom.
Mindig úgy gondoltam hogy erős vagyok s bírom a fajdalmat, de ezt a fajdalmat nem bírtam jól. Szègyelem is magam miatta. Barcsak erősebb tudtam volna lenni s a férjem se làtja ahogy szenvedek. Ez neki is egy kemèny harc volt.
A fájdalom nem hasonlítható semmihez. Mikor az embernek faj nagyon a feje az semmi ehhez a fajdalomhoz kepest.
Erre nem lehet felkészülni.
Tanàcsom másoknak csak annyi hogy bàrmennyire fáj hidjétek el vége lesz s egy csoda vár ràtok.
Amìkor oda adják a karjaitokba nincs is csodálatosabb annál.
Fájni fájni fog van akinek kevèsbè míg màsoknak jobban.
Ne idegeskedjetek előre csak èlvezètek ki a 9 hónapot, bízzatok a megèrzèseitekben s hidjètek el minden rendben lesz.
Magamból kiindulva nem szabad idegesjedni, félni mert azt a pici is èrzi.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése