Olyan boldog voltam mikor megtudtam hogy terhes vagyok. Mindig is arra vágytam hogy családom legyen. Nem tudtam elhinni mikor több tesztem pozítiv lett. Azt mondogattam magamnak ez valami tévedès, rosszak a tesztek. Nem akartam bele ringatni magam amíg nem biztos. Amikor viszont láttam az első ultrahangon ahogy ott van egy kicsi pont ahogy pulzàl, le írhatatlan érzés. Elöntött a boldogsàg, világgá kürtöltem volna hogy anyuka leszek. Volt bennem egy vissza fogó erő hogy 4 hónapig elmehet, ugyebár az első pár hónap kritikus. Előfordulhat hogy elmegy a baba. Én nem is tudom elképzelni hogy tudja valaki túl tenni magát a vetélésen, szörnyű lehet.
Emlékszem azon imádkoztam hogy minden rendben legyen, mindig azt mondogattam magamnak s a picinek hogy minden rendben lesz, tartson ki mikor mondjuk a hütő házban dolgoztam. Nem volt egy könnyű időszak abból a szempontból hogy a munkahelyen sok próblémàm volt.
A terhességem nekem könnyű volt. 5 hónapig nem is voltam rosszul csak kissé fáradékony voltam. Azt később kezdett el fàjni hátam derekam, de ez is hullàmokban. Volt hogy napokig nagyon fájt aztàn semmi. Volt hogy hànyinger gyomor égés gyötört hetekig azt elmùlt. Hányni is csak 2szer hánytam. Az utolsó időszak volt nehezebb 7 hónaposan mert nehezebben tudtam dolgozni, gyakori rosszul léteim voltak. Mikor már itthon voltam, azt vettem észre hamarabb elfàradok s volt hogy dèlutànonként lepihentem egy kicsit. :)
Természetesen minden terhesség más s màs. Van akinek igazán szerencséje van s könnyű a terhessége míg màsok meg szenvednek az elejétől.
Nem is lehet össze hasonlítani. Nekem sokáig nem is volt pocakom. Állandóan ezzel jött mindenki milyen pici s nem ekkorának kellene lennie, fel tudtak idegesíteni. Nekem az utolsó hónapokban kezdett el jobban nőni, addig el fèr benne a picike. Ez is mindenkinek màs, valakinek pàr hónap után hatalmas hasa lesz.
Én azt tudom mondani, akkora amekkora kell. Ha kicsi lesz oda bent a hely úgy is nőni fog. Nem szabad màssal össze hasonlìtani s idegeskedni emiatt.
Emlékszem azon imádkoztam hogy minden rendben legyen, mindig azt mondogattam magamnak s a picinek hogy minden rendben lesz, tartson ki mikor mondjuk a hütő házban dolgoztam. Nem volt egy könnyű időszak abból a szempontból hogy a munkahelyen sok próblémàm volt.
A terhességem nekem könnyű volt. 5 hónapig nem is voltam rosszul csak kissé fáradékony voltam. Azt később kezdett el fàjni hátam derekam, de ez is hullàmokban. Volt hogy napokig nagyon fájt aztàn semmi. Volt hogy hànyinger gyomor égés gyötört hetekig azt elmùlt. Hányni is csak 2szer hánytam. Az utolsó időszak volt nehezebb 7 hónaposan mert nehezebben tudtam dolgozni, gyakori rosszul léteim voltak. Mikor már itthon voltam, azt vettem észre hamarabb elfàradok s volt hogy dèlutànonként lepihentem egy kicsit. :)
Természetesen minden terhesség más s màs. Van akinek igazán szerencséje van s könnyű a terhessége míg màsok meg szenvednek az elejétől.
Nem is lehet össze hasonlítani. Nekem sokáig nem is volt pocakom. Állandóan ezzel jött mindenki milyen pici s nem ekkorának kellene lennie, fel tudtak idegesíteni. Nekem az utolsó hónapokban kezdett el jobban nőni, addig el fèr benne a picike. Ez is mindenkinek màs, valakinek pàr hónap után hatalmas hasa lesz.
Én azt tudom mondani, akkora amekkora kell. Ha kicsi lesz oda bent a hely úgy is nőni fog. Nem szabad màssal össze hasonlìtani s idegeskedni emiatt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése