Első hetek

Megszületett a kislànyom s 1 nap utàn haza jöhettünk a kórhazból.

Így utólag bànom hogy nem maradtunk tovàbb mert jó lett volna pàr napot bent tölteni, megtanulni amit kell s szakemberek segítettek volna mit hogyan kell csinálni.

Napokig csak aludt a picike nem ébredt föl. Többen azt mondták ne is ébresszem fel, míg mások èbresszem fel mert be sàrgulhat.

Ébreszgettem 3 óránként. Alig volt tejem s hetekig nagyon fájt a szoptatàs. Kellett pàr nap míg be indult a tejem.

A szoptatàs nem olyan egyszerű mint az ember gondolná. Nnem olvasgattam róla, nem néztem videókat se, hisz ez könnyű, csak rà rakjuk a picit mellre. De ez nem ilyen egyszerű. Először van helyes szoptatàsi technika ami azèrt fontos mert ha jól szopik a pici jó a technika nem sebesedik ki a bimbó, nem fàj annyira.

Nos èn rosszul szoptatam kb 1 hètig. Akkor mutatta meg a vèdőnő hogyan kell.
A bimbóm kisebesedett s nagyon fàjt. Minden szoptatàs kèsz kín szenvedès volt, előfordult hogy potyogtak a könnyeim mert úgy fàjt. Tudtam hogy ezt muszàly vègig csinàlni, mert így fog beindulni a tejem s majd idővel jobb lesz. Akkor ott nem tudtam elhinni hogy ez lesz jobb s azt se tudtam elhinni hogy ez èlvezik masik.  Csak a fajdalom volt bennem, de nem adtam fel s milyen jól tettem.

Immàr majdnem 4 hèt eltelt s mennyi minden vàltozott. A pici magától ébred, eszik rendesen s beindult a bél rendszer is. Vagyis van pisi ès kaksi is. 😁😁😁
A szoptatàs már nem fáj úgy, sajnos mèg előfordul a fàjdalom mikor úgy szívja vagy elkezdi harapdálni, de azt kell mondanom amilyen volt ez maga a csoda.
Tejem is megindult. Olyan vicces ahogy spriccel vékony sugárban.
Sokáig èreztem azt hogy nincs elég tejem mert èhes maradt a pici. Én adtam neki tápszert is mert nem akartam több tejem lenni.
Most èpp az a nagy feladatom hogy kitapasztaljam mit nem bír a pocakja. Óvatosan eszek s minden nap csak 1 ùj termèket viszek be a szervezetembe meglátjuk hogy hat.
Most a napokba elkezdett jobban fàjni a hasa, ki kell tapasztalnom mi a jó s mi a rossz neki.

Vajúdàs

Nagyon sokat olvastam a vajúdàsról ès a szülèsről.
Azt hittem fel lehet rà kèszülni. Úgy gondoltam ha a terhessègem könnyű volt s mondogattom magamnak hogy minden rendben lesz, az úgy is lesz.
Tévedtem.
Azt kell mondanom erre nem lehet felkèszülni.
Ahogy minden terhesség más s màs úgy a vajúdàs is mindenkinél màs.

Először a josló fàjàsokról beszélek. A szülès előtti hetekben èreztem össze húzódàsokat. Hasonló volt mint a menstruàciòs görcs. Nem tartott pár pillanatnàl tovàbb. Az utolsó hèten egyre gyakoribbak voltak s erősebbek is lettek.
Tudtam hogy hamarosan itt az idő, de nem aggódtam mert abban hittem hogy hamar túl leszek rajta, Tèvedtem.
Sokàig nem tudtam megkülönböztetni hogy ez vajon mèg josló fájás vagy az igazi?

Aznap mikor megindul a szülèsem az egy keddi nap volt. Vàrosba voltam ès többször èreztem a fájdalmat. Erősek voltak s gyakoriak. Sejtettem hogy hamarosan itt az idő.
Este 8kor kezdődött az igazi fàjàs. Ez volt az az idő mikor sűrűsődtek a fájasok.
Le töltöttem egy alkalmazàst ami mèrte hogy milyen gyakori a fàjàs s meddig tart. Enélkül nem tudtam volna hogy milyen fàjàsaim vannak. A koràbbi kèrdèsre a válasz hogy honnan lehet tudni hogy igazi fàjàs s nem josló, a válasz a következő: amikor sűrűsődnek a fàjàsok, rendszeressé vàlnak na az màr az igazi fàjàs.

Este 10 utàn indultunk el a kórhàzba, be sètáltunk. Jól bírtam mert nem kellett megàllni tudtam haladni. Most màr tudom hogy az a fàjdalom semmi nem volt. Úgy mondanom hogy elő fàjdalom a kezdeti fájdalom. A kórhazba megvizsgàltak, de haza küldtek mert mèg nem folyt el a vizem s nem voltam tàgulva.
Haza sètàltunk de akkor màr meg kellett allni mikor jöttek a fájàsok. Ezek erősebbek voltak màr, de ez mèg mindig semmi nem volt az igazi fajdalomhoz kèpest.
Itthon elkezdett szivarogni a magzat víz s az órákig szivargott.
Taxival mentünk vissza a kórhazba.
Mèg mindig nem tàgultam elèggè.
Ekkor màr nem mentünk haza hanem a parkolóban maradtunk mert kizavartak a kórhàzból.
Ekkor kèrtem fajdalom csillapítot de paracetomolt adtak ami recept nèlkül kapható s nem hasznàlt semmit.
Órakon àt ott szenvedtem.
Fel àllni nem tudtam. Annyira fàjt hogy segítsègert imadkoztam. Akkor ott úgy èreztem ezt nem lehet kibírni.
Ez a fàjdalom màr eleg erős volt s tènyleg az ember akkor ott semmi màsra nem tud koncentràlni.
Hajnali 5kor ismèt vissza mentünk s mèg mindig ugyanez volt a helyzet.
Ekkor úgy döntöttünk àt megyünk egy màsik kórhàzba.
A màsik helyen rögtön kaptam fàjdalom csillapítot s megvizsgàltak. Fel fektettek az àgyra s nèztèk a baba szív verèsèt.
Nem voltam ott sokàig mert elkezdett lassulni a pici szívverèse s fel toltak a műtőbe.
Veszèlybe volt mindkettőnk élete.
Ezutàn órákon àt jöttek a fájàsok s mikor tudtam nyomtam.

Èrdekes hogy egyik percben tágulasi fàjasok voltak aztan már tolàsi fájàsok.
Tàgulasi fàjas hogy a mèhszáj kitáguljon hogy elkezdhessèk a szülèst.
Tolàsi fàjàs amikor nyomni kell mert már ott van a baba, èrezni is a nyomàst, ami olyan mint mikor kakilni kell.
Nagyon sok orvos s nővèr nèzett meg, próbàltak segíteni.
Annyira le voltam gyengülve hogy mikor nem volt fàjàs elájultam.
Nyomtam mikor tudtam azt utána azt éreztem el dőlők, csak a sötètségre emlekszem.
Infúziót is adtak mert annyira le voltam gyengülve, szüksèg volt rà.

Szerdàn 11:14kor született meg a kislànyom.

A szülès valóban nem fáj mikor kipottyan, az olyan megkönnyebülès. Inkàbb a fàjasok rosszak.

A szülès utàn volt még egy húzosabb időszak. A lepèny megszülése s a varràs.
Kegyetlen volt. Annyiea fàjt hogy hiaba szívtam be a gàzt csak szèdelegtem tőle s annyira fajt hogy sírtam.

15 óràn àt tartott a vajúdasom. Nagyon hosszú idő. Lehet ha egyből màsik kórhazba megyünk mashogy alakult volna. Ott valóban foglalkoztak velem. Biztos meg volt a vèlemènyük rólam hogy milyen gyenge vagyok hogy nem bírom.

Mindig úgy gondoltam hogy erős vagyok s bírom a fajdalmat, de ezt a fajdalmat nem bírtam jól. Szègyelem is magam miatta. Barcsak erősebb tudtam volna lenni s a férjem se làtja ahogy szenvedek. Ez neki is egy kemèny harc volt.

A fájdalom nem hasonlítható semmihez. Mikor az embernek faj nagyon a feje az semmi ehhez a fajdalomhoz kepest.

Erre nem lehet felkészülni.

Tanàcsom másoknak csak annyi hogy bàrmennyire fáj hidjétek el vége lesz s egy csoda vár ràtok.
Amìkor oda adják a karjaitokba nincs is csodálatosabb annál.
Fájni fájni fog van akinek kevèsbè míg màsoknak jobban.
Ne idegeskedjetek előre csak èlvezètek ki a 9 hónapot, bízzatok a megèrzèseitekben s hidjètek el minden rendben lesz.
Magamból kiindulva nem szabad idegesjedni, félni mert azt a pici is èrzi.

Terhesség, az a bizonyos 9 hónap

Olyan boldog voltam mikor megtudtam hogy terhes vagyok. Mindig is arra vágytam hogy családom legyen. Nem tudtam elhinni mikor több tesztem pozítiv lett. Azt mondogattam magamnak ez valami tévedès, rosszak a tesztek. Nem akartam bele ringatni magam amíg nem biztos. Amikor viszont láttam az első ultrahangon ahogy ott van egy kicsi pont ahogy pulzàl, le írhatatlan érzés. Elöntött a boldogsàg, világgá kürtöltem volna hogy anyuka leszek. Volt bennem egy vissza fogó erő hogy 4 hónapig elmehet,  ugyebár az első pár hónap kritikus. Előfordulhat hogy elmegy a baba. Én nem is tudom elképzelni hogy tudja valaki túl tenni magát a vetélésen, szörnyű lehet.
Emlékszem azon imádkoztam hogy minden rendben legyen, mindig azt mondogattam magamnak s a picinek hogy minden rendben lesz, tartson ki mikor mondjuk a hütő házban dolgoztam. Nem volt egy könnyű időszak abból a szempontból hogy a munkahelyen sok próblémàm volt.

A terhességem nekem könnyű volt. 5 hónapig nem is voltam rosszul csak kissé fáradékony voltam. Azt később kezdett el fàjni hátam derekam, de ez is hullàmokban. Volt hogy napokig nagyon fájt aztàn semmi. Volt hogy hànyinger gyomor égés gyötört hetekig azt elmùlt. Hányni is csak 2szer hánytam. Az utolsó időszak volt nehezebb 7 hónaposan mert nehezebben tudtam dolgozni, gyakori rosszul léteim voltak. Mikor már itthon voltam, azt vettem észre hamarabb elfàradok s volt hogy dèlutànonként lepihentem egy kicsit. :)

Természetesen minden terhesség más s màs. Van akinek igazán szerencséje van s könnyű a terhessége míg màsok meg szenvednek az elejétől.
Nem is lehet össze hasonlítani. Nekem sokáig nem is volt pocakom. Állandóan ezzel jött mindenki milyen pici s nem ekkorának kellene lennie, fel tudtak idegesíteni. Nekem az utolsó hónapokban kezdett el jobban nőni, addig el fèr benne a picike. Ez is mindenkinek màs, valakinek pàr hónap után hatalmas hasa lesz.
Én azt tudom mondani, akkora amekkora kell. Ha kicsi lesz oda bent a hely úgy is nőni fog. Nem szabad màssal össze hasonlìtani s idegeskedni emiatt.